Nincsen túl az Óperenciákon,
Csak a földi gondokon van túl,
Nincsen aranyalma ott a fákon,
mégis kincs, ami szívünkre hull.
A kerítés sincs ezüstből fonva,
De a kapuja az nyitva áll,
nem gyűjtött ott senki pénzt halomra,
Mégis gazdag mind, ki odajár.
Refr.
Gyere ki a Domboldalra, oly jó odakint,
Ott játszik a szívünk-lelkünk varázshegedűn.
Elmondjuk az életünknek balról jobbra át,
s jókedvünkkel feldíszítjük a Domboldalát.
Testvér, ismét megütött az élet,
Azért nézel oly búsan felém,
Pedig nem oly rossz, amint te véled,
Csak a szíved nincsen a helyén.
Gyere közénk, mi majd helyrehozzuk,
S megtöltjük az arcod mosollyal,
A sok bajon így állunk mi bosszút,
Mindent meggyógyít a Domboldal.
Refr.
Gyere ki a Domboldalra …..
Emberek, kik jobb világért égtek,
Keressétek a cserkészfiút,
Hős szívével megmutatja néktek,
Merre van a győzelmes kiút.
Szellő, napfény, patakok, virágok,
Szeressétek dalos madarak,
Gyújtsátok jobb kedvre a világot,
Melyben dala győzelmet arat.
Nem kell nekünk egyéb a világon,
Csak a napsugaras Domboldal,
Honnan mindig hódítóan szálljon
Ez a mindig hívogató dal.
A fiaink ezzel növekednek,
S unokáink nem felejtik el,
Sose szabad megszűnni e kedvnek,
S e dalt mindig énekelni kell.
Refr. Gyere ki a domboldalra ….
